2006/2007.
A 2006/2007. évi NB II. női felnőtt nagypályás bajnokságnak második alkalommal vágtunk neki. Ebben az idényben is kelet-nyugati csoportbeosztású alapszakasz, majd alsó- és felsőházi rájátszás szisztémában. Ezúttal a Nyugati csoportba kerültünk besorolásra 7 dunántúli csapat mellé. A pontvadászatot azzal a céllal kezdtük meg, hogy minimum 30 pont megszerzésével kvalifikáljuk magunkat a felsőházba, és ha ez sikerül, 2007. tavaszán tűzzünk újabb célt magunk elé. A tavaszi menetelésünk alapján sokan már az NB I-et emlegették velünk kapcsolatosan, bár mi úgy ítéltük meg, erre még éretlen a csapatunk, és a kispad sem elég hosszú. Szerencsére az ősz folyamán az időjárás pártfogásába vett minket, így valamennyi mérkőzést le tudtuk játszani, halasztásra egy ízben (ekkor is a bonyhádiak kérésére), még a legelső játéknapon kényszerültünk. Nem voltunk könnyű helyzetben, mert így első mérkőzésünket az újonc Somogyjád otthonában vívtuk. Nem sok ismerettel rendelkeztünk róluk, így elég vegyes érzelmekkel léptünk pályára ellenük. A rutin azonban a javunkra döntött, és a jó kezdést hasonló folytatás követte. Mindenütt támadó futballt játszottunk, ami sok gólt – és a labda mielőbbi megszerzésért vívott küzdelem miatt az átlagnál több szabálytalanságot – eredményezett. Ennek ellenére mindössze 9 sárga és 1 piros lapot gyűjtöttünk a 14 mérkőzés folyamán. Kiálltuk a próbát akkor is, amikor Zágor Bernadett az U19-es válogatottal Törökországban szerepelt, pedig egyetlen csapat voltunk a másodosztályban, akinek ennek ellenére is játszania kellett. Ez viszont egyre inkább összerázta játékosainkat és kezdtünk „csapattá” formálódni. Ellenfeleinknek egyre inkább számolni kellett velünk, de azt is érzékeltük, hogy valamennyi csapat – még ha előtte csapnivaló formát mutatott is – ellenünk „felszívta magát”, és szeretett volna legyőzni bennünket. Végül ez a Sopronnak sikerült egyedül, de a kudarcból előny lett, mert a találkozó utáni „össznépi együtt búsulás” volt az a pillanat, amikor végleg összekovácsolódtunk. Az nem kérdéses, hogy nagyon hosszú és fárasztó perióduson vagyunk túl, ezért ránkfér a pihenés, de hiba lenne ülni a babérokon, már most el kell kezdenünk építeni a jövőt. Külön „hab a tortán”, hogy a gólkirályi címért folyó küzdelemben a táblázatot Nagy Hedvig vezeti, és az első ötben további 3 játékosunk van a nyomában.
Az őszi idényben 14 mérkőzésből 13-at nyertünk meg, döntetlent nem játszottunk, és mindössze 1 alkalommal (23 találkozó után) szenvedtünk vereséget. Hazai veretlenségünket 2005. október 23. óta őrizzük. Az NB II. valamennyi csapata közül a legtöbb gól lőttük és a legkevesebbet kaptuk. Bárki, aki bírálni szeretne bennünket, csinálja utánunk, és jöhet a kritika!
Edzőként nagyrabecsülésem mindenkinek, a segítségért és támogatásért, hogy fentieket véghez vihettük! Hálás köszönetem a szülőknek, hogy zömmel diákkorú játékosaink az edzéseken és mérkőzéseken ott lehettek! Elismerésem az edzőkollégáknak az együttműködésért, mert egyedül nem megy! Gratulációm a játékosoknak, a hozzáállásért, hogy hétről-hétre „odatették magukat”, és végül ezt a szép ajándékot tették csapatunk közös fenyőfája alá! Nagyrabecsülésem ellenfeleinknek, a küzdőszellemért, amivel ezt kihozták belőlünk!
Mindenkinek békés és boldog karácsonyt, eredményekben gazdag új esztendőt, és jó pihenést kívánok a folytatásig!
© Szuperinfó SE Veszprém . Minden jog fenntartva.
